A KÉK a kezdeti időszakoktól kezdve magáénak érezte a különféle szereplők összefogásának szerepét, mint az építészeti gondolatok ’társadalmasításának’ egyik eszközét. Az első ilyen eseményünk a - még Nefelejcs utcában szervezett - Nyitott Kapuk napja esemény, melynek kapcsán a VII. kerületben először a KÉK kezdeményezte az ott ténykedő kreatív szereplők összefogását.

Ez a szerep végigkísérte a KÉK-et, és később nagyobb programokban is megjelent, mint a 2010-ben indult Budapest100 és a 2012-2016 között futó Lakatlan program.

2012-ben egy oktatói ösztöndíj keretében sikerült Budapestre hoznunk európai szakértőket, majd 2013-ban elnyertük a Norvég Civil Alap pályázati támogatását egy mind a KÉK, mind Budapest életében rendkívülinek tekinthető programhoz, a LAKATLAN-hoz. A lakatlan ingatlanok közösségi alapú fejlesztése egy addig egészen újszerű gondolkodást hozott be Magyarországra, aminek már voltak nemzetközi sikerei és jó példái.

A program talán legfontosabb célja a különféle szereplők lehetőségeinek és erőforrásainak összehangolása egy közös cél érdekében, ez esetben az önkormányzat, ingatlantulajdonosok és civil szereplők körében.

Az első nagy 3 éves projektünk során nagyon sokat tanultunk, de azt biztosan állítjuk, hogy a Lakatlan program a városfejlesztés számos területén indított útjára újszerű gondolkodást, mely a mai napig, 2020-ban is visszaköszön hozzánk. A projekt nem csak elméleti síkon működött, hanem a gyakorlatban is kísérletezni tudtunk, ennek egyik legjobb példája a Nyitva! Kiadó Üzletek Fesztiválja, vagy az ingatlanok közösségi térképe.

A Lakatlanból számos könyv és módszertani kiadvány is született, ezzel a KÉK először lépett ki az aktivizmusból egy átfogóbb, tudásátadást támogató szerepbe, mely ma már fontos eleme a tevékenységünknek.